Beadjam? Ne adjam?

Gyakorlatias nézőpont a napelemes pályázathoz

mikor múlt hétfőn végre megjelent a 100%-os állami támogatásról szóló pályázat, az ország napelemre áhítozó része egy emberként kapott a szívéhez. Aztán volt, akié hevesebben dobogni, volt, akié szúrni kezdett. Mert amíg a megjelenés előtt azt lehetett tudni, hogy a pályázat elsődleges célcsoportja boldog-boldogtalan, a végleges változatban erősen visszavettek ebből. Sokan már most tudják, hogy kiestek, mert a jövedelemkorlát miatt egyértelmű, hogy esélyük sem lenne. De ott vannak a többiek. És a többiek egy része most el van bizonytalanodva. Ezzel a cikkel nekik szeretnénk segíteni.
 

Mennyi a felvételi ponthatár?

A bizonytalanság fő forrása az a bizonyos pontozás. Aki még nincs képben, annak erősen javasoljuk korábbi cikkünk elolvasását. A lényeg, hogy a lakóhelyünktől és a gyermekek számától függően maximum 7 pontot tudunk összegereblyézni. Nyilván mindenhol azonnal elindult a matekszakkör (nálunk is): vajon hány ponttal lehet még esélyes valaki? Az elfogulatlanságtól mentes, tudományosan megalapozott válasz az, hogy “az öreg ördög tudja”. De ha valakinek nagyon kevés pontja lesz, akkor neki nem érdemes pályáznia, igaz? Vagy nem igaz? Hosszan tanakodtunk, osztottunk-szoroztunk, gyököt vontunk - majd kialakult a végső, megingathatatlan nézőpontunk.
 

Előre! Ne hátra! Rá, rá, rá a macskákra!

Mindenkit arra biztatunk, hogy pályázzon! Az indokunk pedig rém egyszerű. A nyerés esélye egyetlen esetben lehet 0%: ha valaki nem is pályázik. Minden más esetben a sansza egy nullánál nagyobb szám. Aki pedig látta annak idején a “Vaklárma” c. kultfilmet, az biztosan emlékszik még az ikonikus mondatra a film végén: élő, egyenes adást közvetítünk, bármi megtörténhet. Az is, amire korábban még álmunkban sem gondoltunk volna (Rád nézünk, Covid).
 

Mit veszíthetek?

A tudomány világában létezik az e megközelítés, amikor is egy szóba jöhető megoldás esetében összevetik a lehetséges nyereségeket a lehetséges veszélyekkel. Ha a lehetséges nyereségek messze meghaladják a lehetséges veszélyeket/veszteségeket, akkor az a megoldás ésszerű és indokolt a használata. Tegyük fel pl. hogy rábukkannak egy olyan gyógyszerre, ami egyeseket kigyógyít a cukorbetegségből, másokat nem - viszont lényegében nincs mellékhatása. Ésszerű lenne használni? Naná! Hiszen a legrosszabb, ami történhet, hogy nem segít. Ártani viszont biztosan nem árt. Azt pedig nem tudjuk előre, hogy kinek fog segíteni és kinek nem.

Itt is hasonló a helyzet. Lehet, hogy valakinek kicsi az esélye a nyerésre. De veszítenivalója szinte egyáltalán nincs. Akkor miért ne próbálná meg? Miért fosztaná meg magát önként a nyerés lehetőségétől? Ezért mondjuk minden ügyfelünknek, hogy fejet leszegni és előre! Annyi minden történhet. Lehet, hogy az eredetileg tervezett 4 ütem helyett egyszerre kiszórják a teljes támogatási keretet. Ez kapásból azt jelenti, hogy kétszer annyi embernek lesz esélye. Ennél borítékolhatóbb, hogy jó páran menet közben véreznek el. Mi van, ha köztük lesz az is, aki helyett én kerülhetek be a kosárba?
 

És ha mégse…?

Oké! Nézzük meg a legrosszabb forgatókönyvet is! Mi van, ha valaki tényleg nem nyer? Két dolog történhet. Az egyik, hogy lemond a napelemes álmáról. Ebben az esetben ott fog tartani, ahol most. A másik lehetőség viszont az, hogy menet közben megpitbullosodik és azt mondja: én erre ráharaptam, most már el nem engedem! Biztosak vagyunk benne, hogy mindenkinek volt már olyan az életében, amikor azért vágott bele valamibe, mert könnyebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. De menet közben felszívta magát és mégis végigcsinálta. Aki már építkezett valaha is, az tudja, mire gondolunk. Vagy aki vizsgázott már. Vagy megházasodott. Vagy gyereket vállalt.

Kis konyhapszichológia

Amikor valamit nehéznek, uram bocsá’ lehetetlennek érzünk, akkor a legkritikusabb pont mindig az első lépés. Mindig az első lépés a legnehezebb. Amikor ezt megtesszük, azonnal megmutatja magát a következő lépés. Aztán a következő és így tovább. Annyiszor vittünk már véghez lehetetlen dolgokat azzal, hogy mindig megtettük a következő lépést! És annyiszor vallottunk már kudarcot amiatt, mert nem tudtuk rászánni magunkat a legelső lépésre!

Lehet, hogy pályázat nélkül a napelem elérhetetlennek tűnik. De ha már benne vagyunk a folyamatban, másképp fogjuk látni. És vannak más megoldások is. Egyik sem olyan jó, mint a teljes ingyenesség. De tegyük fel magunknak a kérdést: napelemet akarunk vagy ingyen napelemet?
 

Hotel Mentor

Mi egy dolgot ígérhetünk. Végig itt leszünk és folyamatosan mentorálunk mindenkit. Felkészítjük mindenre, amire fel kell készülnie, informáljuk mindenről, amiről informálódnia kell - és ha ezek után mégsem nyer a pályázaton, akkor leülünk vele és végignézzük a lehetséges alternatívákat. Biztosak vagyunk benne, hogy aki tényleg napelemet akar, annak lesz is napeleme. Vagy így vagy úgy.