A reménykedés nem stratégia

2022-04-28 10:17 |

Amikor még tavaly ősszel az energiaárak szárnyalását vizionáltuk, mi sem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan lesz ennyire igazunk. És bár bizsergető érzés, amikor az embernek igaza van, ez pont az az eset, amikor szívesebben tévedtünk volna.

Azzal, hogy Putyin lerohanja Ukrajnát, minden nagyhatalom úgy volt kicsit, mint Sylvester Stallone az “Oscar” c. kultikus vígjátékban a lánya terhességével: tudni tudtam. Csak nem sejtettem!

Mindenesetre, most itt állunk, térdig egy energiaválságban. Milyen a helyzet? Rossz. Bővebben? Nagyon rossz. A vállalkozások már érzik, a lakosság még csak sejti. Pillanatnyilag még mesterségesen feltupírozott energiajólétben élünk. De a tupírozás csak ideig-óráig tartja magát, a valóságot pedig nem olyan fából faragták, hogy huzamosabb ideig jól viselné a kirekesztését. Nem kell nagyon hegyezni a fülünket ahhoz, hogy meghalljuk: már a bejárat előtt toporog és mindjárt be fog csengetni.

De a kérdés nem is az, hogy most mi van. Mi lesz? A pandémia kapcsán jól megfigyelhető volt, mennyire kapaszkodik az ember abba az illúzióba, hogy előbb-utóbb elvonul a vihar és akkor minden olyan lesz, mint régen. Talán vannak viharok, amelyekre ez igaz. olyanok viszont biztosan vannak, amelyek örökre megváltoztatják a világot. A közeli jövőben pedig több ilyen változással fogunk szembenézni, mint amennyit kívánnánk magunknak. Mi most csak kettőt emelnénk ki ezek közül.


Klímaváltozás


Lehet még azzal próbálkozni, hogy tagadjuk a klímaváltozást, de az ilyen próbálkozás egyre szánalmasabb. A folyamat a legjobb esetben lassítható, valami felfoghatatlan csoda révén esetleg megállítható és talán egyszer eljutunk majd a technológiai fejlettségnek arra a szintjére is, ahol majd visszafordítható lesz. De nekünk most arra kell készülnünk, hogy rosszabbodni fog.

Ez pedig változtatásra kényszerít minket. Az ember - jó szokása szerint - nem azért fog változtatni, mert belátja, hogy szükség van rá. Azért fog változtatni, mert nem marad választása. Kénytelen lesz takarékoskodni az erőforrásokkal. Na de hogyan kényszerítjük erre az átlagpolgárt? Úgy van! Az energiaárakkal. Olyan árakkal, hogy kénytelen lesz meggondolni, mire mennyit használ. És a magas energiaár még a jobbik forgatókönyv. Az energiahozzáférés korlátozása még ennyire sem lesz vicces. Úgy hangzik, mint egy rossz sci-fi? Bocs, de ez a jövőnk. A közeli. Vagy már a jelen? Franciaországban alig pár hete történt, amikor bejelentették, hogy az elektromos áram termelés egy-két napig nem fog tudni lépést tartani az igényekkel.
 

A jóléti államok megszűnése


Azt, amit jelenlegi világunkban látunk, de talán leginkább várunk, hogy majd az állam, mint minden titkok tudója megoldja már egy hattyúdal. A jóléti állam modellnek vannak korlátai és szűkös években egyértelmű, hogy abban a formában, amit gondolati síkon elképzelünk, nem fenntartható. És ez épp most válik nyilvánvalóvá. Ha röviden akarjuk megfogalmazni a jövőt, az így szól: az állam irányítani fog, gondoskodni viszont egyre kevésbé tud. Ez talán borzasztóan hangzik, de attól még így lesz. A szakemberek már évek óta szajkózzák az öngondoskodás fontosságát. Csak még nem hisszük el. Hamarosan el fogjuk. A régi bölcsesség újraértelmezése így szól majd: segíts magadon - mert az a biztos. Ezt nem a bennünk élő hurrápesszimista mondatja velünk. Ez olyasmi, amire készülni kell. Ha valami csoda folytán mégsem így lesz, akkor legfeljebb túlbiztosítottuk magunkat. De jobb, ha a légzsák felesleges, mint arra gondolni, hogy de jó lenne, ha lenne.


És akkor most…?


Ahogy a rázós helyzetek megoldására kiképzett szakemberek mondogatják: a reménykedés nem stratégia. Kell, hogy legyen tervünk. A terv pedig arról kell szóljon, hogyan tudjuk a biztonságunkat hosszú távon növelni. Az előbbi mondatban különösen hangsúlyos a “hosszú távon” kifejezés. Demizsonnal sorbanállni a benzinkúton vagy felvásárolni az étolajat, meg a cukrot - ez inkább csak hisztéria. Mi az, ami hosszú távon növeli a biztonságunkat? Pl. az alábbiak:
 

  • a befektetés önmagunkba (tudásmenedzsment)
  • az egészségünk fenntartása és javítása
  • ésszerű pénzügyi befektetések
  • minél több jó kapcsolat
  • az energia-függetlenségünk növelése
     

Értelemszerűen mi a legutolsóban tudunk segíteni. De attól, hogy a listában az utolsó helyen szerepel, nem kevésbé fontos. És sok esetben az egyik legkönnyebben megvalósítható pont. Ráadásul, olyan biztonságérzetet ad, ami jelentősen megkönnyíti, hogy a többi ponton is dolgozzunk. Plusz hozzájárulunk a klímaváltozás lassításához. Plusz pénzügyi befektetésnek sem utolsó. Mert amikor ezt kezdjük számolgatni, ne a jelenlegi rezsinkkel számoljunk! Hanem mondjuk a háromszorosával. Mindjárt más, igaz?

Senki nem tudja pontosan, milyen világ vár ránk. De az biztos, hogy minél felkészültebbek és előrelátóbbak vagyunk, annál kevesebb kellemetlen meglepetés ér minket. A felkészülés talán rosszul esik akkor, ha emiatt le kell mondanunk valamennyi luxusról, szórakozásról, élvezetekről. De kapaszkodjunk a régi svábok szellemiségébe, akik előbb istállót építettek és csak utána házat. Vagy ott az elhíresült pillecukor teszt és a késleltetett jutalom filozófiája. Amiről most le tudunk mondani, az későb sokszorosan meghálálja magát. A napelem nem státusszimbólum. A napelem a nyugodt alvás szimbóluma.

ewrwe